Race the Lake
Race the Lake nem egy szépen körbezárt versenykör, inkább annak az endurance-race világnak a gyűjtőneve, ami Lazarus Lake, vagyis a Tennessee-i pályatervező Gary Cantrell köré épült. A versenyei mélyen az ultrafutásban vannak: hosszú országúti ultrák, hegyi tájékozódós szívatások, meg backyard ultrák, ahol óránként ugyanazt a 4.167-mile kört kell újra és újra lefutni, amíg szinte mindenki ki nem száll. A legrégebbi darab a Strolling Jim 40, egy évente rendezett 40-mile verseny, amit egy Tennessee Walking Horse után neveztek el, és a Southern United States régebbi ultramarathonjai között tartanak számon. A leghírhedtebb rész a Barkley Marathons, egy 100-mile verseny tájékozódással, ösvény nélküli kapaszkodással-kóválygással, és olyan hírnévvel, amit a beceneve jól összefoglal: “the race that eats its young.” Ezek a pályák nem azért vannak kitalálva, hogy jól érezd magad rajtuk, hanem hogy kijöjjön, hol vagy gyenge. A Barkley-n nem egy simán kijelölt trailt követsz, hanem durva backcountry terepen kell megtalálnod az utat. A backyard formátumban maga a matek a csapda: 4.167 miles per hour az pont 100 miles egy nap alatt, és az nyer, aki utolsóként még le tud hozni egy plusz kört, miután mindenki más megállt. A Big Dog’s Backyard ezt a rendszert vitte át egy távoli csapatversenybe, akár 15 runners fős nemzeti keretekkel és rengeteg országgal. Lake versenyeire elit ultrások, makacs amatőrök és olyanok mennek, akik eléggé kíváncsiak ahhoz, hogy kipróbálják magukat olyan szabályok között, amik egyszerűnek hangzanak, egészen addig, amíg az alváshiány, a terep és az ismétlés el nem kezdi végezni a valódi munkát.
